Félelem

Általában az emberek sokféle dologtól tartanak. Állatok, tárgyak, tévhitek és még sorolhatnám de vannak olyanok akik szimplán az érzelmektől félnek?! Az elmúlt 2-3 hónapban azt vettem észre magamon,hogy egyre jobban félek közel engedni magamhoz embereket mert attól tartok,hogy majd később csalódást fognak nekem okozni. Elég bután hangzik mi?! Sajnos nem rég újra csalódnom kellett valakiben akiről nem is gondoltam volna és ez csak még jobban felerősítette bennem ezt az érzést. Ez a személy (nevezzük xy-onnak ) nagyon közel került hozzám. Mielőtt nem ismertem meg el se tudtam volna képzelni,hogy én valaha is beszélni fogok egyáltalán vele. Aztán az idő múltával olyannyira jóba lettünk, hogy elengedhetetlen lett számunkra az, hogy minden nap beszéljünk, akár interneten, személyesen vagy telefonon. Ez így ment egy jó darabig és úgy éreztem, hogy neki is ugyanolyan fontos vagyok mint amennyire ő nekem. Olyan dolgokat osztott meg velem xy amiket talán még a legjobb barátaival sem. Igazából mindenki beképzeltnek és flegmának tartotta, ahogyan én is mielőtt megismertem, aztán rájöttem, hogy a külső 'álca' alatt egy nagyon rendes és eléggé érzékeny srác áll. Lassan kezdtem azt érezni, hogy jóval többet érzek iránta mint barátság és azt hittem, hogy ő is mivel adott rá elég okot szavakkal és tettekkel is (melyeket most nem részleteznék :) ). Aztán egyik napról a másikra hirtelen minden megváltozott. Összejött valakivel. Már 3 napja jártak de nekem egy szót sem mondott erről a lányról és ugyanúgy elvolt velem mint eddig majd aztán a híres-neves Facebook oldalról kellett megtudnom, hogy már nem szingli. Nem tudom ti hogy vagytok vele de az ember szerintem annyit minimum elvár ilyenkor, hogy az illetőtől hallja a történteket és, hogy ő közölje vele ezt a dolgot ne egy 'megváltozott családi állapot'. Ettől fogva a kapcsolat kettőnk között szinte teljesen megszakadt. Szerintem sokan átéltétek már ti is,hogy mennyire rossz is az amikor egy ember hirtelen csak eltűnik az életetekből pedig előtte a mindennapjaid része volt. Iszonyatosan nehéz volt ezt az egészet feldolgoznom, elég sok könnybe került mit ne mondjak(: Szerencsére mára már túl tettem magam ezen de még mindig zavar egy kicsit, hogy nem tudom megérteni, hogy mit gondolhatott xy vagy egyáltalán nem gondolt bele abba, hogy ez nekem rosszul eshet? Szóval röviden így történt az az eset ami még jobban arra késztetett, hogy óvatosan engedjek ennyire közel magamhoz bárkit is mert aki egyszer nekem fontossá válik, az örökre az is marad! Akár megszakad a kapcsolat kettőnk között akár nem és ahogy a mondás is tartja: 'Engem megpróbálhatsz helyettesíteni az életedben de a velem kapcsolatos emlékeidet nem tudod' :) Igen... ez van, mondhatni félek az érzéseimtől és attól, hogy újra fájdalmat okoz nekem valaki. Szánalmas lenne ez az egész? vagy mégsem? hát nem tudom de úgy éreztem ki kell írnom magamból, hogy talán jobban megértsem saját magam. Esetleg ha végig olvasta valaki : Köszönöm! :) és várom a véleményeket is vagy a ti érzéseiteket ha történt már veletek ilyen. :)