2012. január 8., vasárnap

Távolság

Gondolom sokatoknak, ugyanúgy mint nekem, volt már gondja a távolsággal. Esetleg szerelem kapcsán vagy 'csak' barátságok terén. Az élet sajnos nekem úgy hozta, hogy mind a két területen meg kell küzdenem ezzel a dologgal. A legtöbb barátom körülbelül 60km-re lakik tőlem sőt, még rajtuk kívül sokan még messzebb. Elsőre nem tűnik soknak ez a 60km de számomra rengeteg. Hiszen itt ahol élek, nincs sok, vagyis alig akad igaz barátom. Rossz érzés, hogy csak hétvégente lehetek azokkal akikben teljes mértékben megbízom és akik mindig mellettem állnak és támogatnak...Van olyan hónap is, hogy csak egyetlen egyszer találkozom velük. Hiába az internet és telefon és még sorolhatnám, az nem olyan mint mikor együtt vagytok és közösen csináltok olyan dolgokat amiket szerettek. Egy dologban hasznos ez a távolság ebből a szempontból, mégpedig azért mert így azt a kevés időt amit velük töltök még jobban megbecsülöm és sokkal jobban élvezem talán. Az mindenképp jól esik, hogy a távolság ellenére is mindig velem vannak és sosem hagynak cserben. Szerintem ez az igazi barátság. A távoli barátságok mellett a másik gondom a távoli szerelem. Valamiért sikerül mindig olyan fiúba beleszeretnem akivel úgy érzem, hogy lehetne is köztünk valami ha nem lenne a távolság. Borzasztó érzés és ilyenkor legszívesebben világgá mennék, csak hagyjam el ezt a helyet ahol élek... Sokan mondják, hogy az igaz szerelemben a távolság nem számít... márpedig szerintem nagyon is számít. Hiszen ha úgy kell élnetek, hogy egy hónapban egyszer vagy kétszer találkozhattok az mind a kettőtöknek csak szenvedés... Persze nem azt mondom, hogy nem lehetséges így egy kapcsolat...csak szerintem nem sok értelme van...vagyis én nem bírnám ki, hogy mondjuk két hétig ne lehessek azzal a fiúval akit mindenkinél jobban szeretek...
Szóval akárhogy is nézzük...a távolság egy örök probléma marad....és sokat számít az emberekkel kialakított kapcsolatainkban....

1 megjegyzés:

  1. Annyira egyetértek ezzel a résszel. Jó tudni, hogy nem én vagyok az egyetlen ilyen gondolkodású ember. Én mondjuk megteszek napi 80 km-t (ha összeadjuk az oda-vissza utat), és épp ezért, mikor hétvégén lenne időm a barátaimra, akkor már nem igazán van kedvem utazni, egy állomást sem teszek meg szívesen a vonattal...de magamra vessek, megtehetném, hogy eljárok dolgozni (bár kérdés mikor), és különköltözök, de az sem lenne egy egyszerűbb élet.
    Bocsi, hogy magamról beszéltem. Szeretlek titeket, habár már nem igen beszélünk. Még mindig ügyesek vagytok. :)

    VálaszTörlés